Friday, December 25, 2009

BOLDOG KARÁCSONYT! - MERRY CHRISTMAS!


Azért csak a fehér karácsony az igazi! Boldog karácsonyt az Óperenciás-tengeren túlról!
Ho-Ho-Ho! Nothing says Christmas like snow... Merry Christmas from our house.









Hát nem gyönyörű Washington a pihe-puha hóban?
Isn't Washington beautiful in the fluffy snow?

Thursday, December 17, 2009

PreXmas

Itthon a karácsonyi meglepetések körül zajlik az élet, ezért mostanában kevés publikálnivalónk van. Időnk se sok van, hiszen karácsony előtti lázban ég az egész ház.

Már el is indult az alkudozás, hogy nem lehetne-e előbb kihirdetnünk a téli szünetet, mert mégiscsak disznóság, hogy december 23-ig iskolába kell járni -- akkor mikor sütjük ugye a mézeskalácsokat?!

Lili karácsonyig már le sem veszi a fejéről a mikulássapkát, amit a télapó személyesen hozott neki. Nemcsak, hogy a piros sapiban jár iskolába, még abban is alszik! Ez a kép reggel készült, és a sapka még mindig a helyén! (Bezzeg a zokniját minden éjjel sikerül elveszítenie.)
We've been working on our Christmas surprises lately and to keep everything a secret we have very little to post these days. And we don't have a lot of computer time, either, as the house is buzzing with the pre-Christmas fever.

The kids are already begging me to let them start the winter break earlier-- they think going to school until the 23rd is plain torture. Plus, when are we supposed to bake the gingerbread cookies then? They have a point.

Lili has a Santa hat stuck on her head these days. She got it from St.Nick himself on December 6th and she won't take it off until Christmas. She even sleeps in it. This picture was taken in the morning: how on earth does she keep that hat on all night while she manages to lose her socks in her bed almost every single night?!




Azért komolyabb bizniszeink is vannak ám. Annát a jó bizonyítványáért és a példamutató iskolai viselkedéséért gyertyás ceremónia keretében tagjai közé avatta az Országos Éltanulók Szövetsége. Úgy tűnik, Anna némileg kételkedve többször is végigtanulmányozta az oklevelét, hogy valóban neki szól-e. De neki szól!
Amidst the Santa hoopla we have also had some important businesses to tend to. Anna was inducted into the National Junior Honor Society at a candlelight ceremony yesterday. She seemed a little puzzled as she read her certificate over and over again to see if it was really addressed to her. But it was!




Aztán a Nóra is elkápráztatott bennünket a múlt héten a balettbemutatókon. A mozdulatai egyre inkább hasonlítanak egy komoly balerinához. Gyönyör volt nézni, ahogy élvezi a táncot.
Nora dazzled all of us at her dance recitals last week. She looks more and more like a ballerina with her graceful jumps and spins. It was a delight to see how she loves dancing.



Mi már számoljuk a napokat karácsonyig. Még szerencse, hogy van mivel számolnunk, mert a Mikulás minden gyereknek hozott egy adventi naptárat. Ráadásul csoki is van benne minden napra, hogy megédesítse a várakozást. És az idén a Lili is betartja a napi egyet, pedig ő mindig ki szokta csenni az ablakokból az összes csokit mindjárt december 6-án.
We're counting the days off until Christmas. Luckily, we have our old-fashioned counting gizmos to count on as St. Nick brought everybody an advent calendar. With the chocolate pieces they came with, waiting could not be sweeter. Even Lili, who usually ate the chocolate figurines from all the little windows on December 6th in previous years, sticks to the one-piece-a-day rule this year.
Mindenkinek vidám karácsonyi sürgés-forgást kívánunk.

Jolly holiday preparations to everybody!

Thursday, December 3, 2009

Winter Concert -- Téli koncert

Beindult a karácsonyi szezon! Anna zenekara megadta a hangot az ünnepi hetekhez a hagyományos téli koncerttel. Itt éppen Händel Messiásából játszanak egy részletet. (Anna a karmester jobb kezénél ül.)
Our Christmas season officially started today with Anna's traditional winter concert with her middle school orchestra. Click the window to hear a piece from Handel's Messiah: "And he Shall Purify". (Anna is sitting at the right hand of the conductor.)

Friday, November 27, 2009

Turkey Day 2009 Pulykanap

Nálunk itthon az evés minden este főszereplő a családi műsorban. Féltucatos létszámunknál fogva a terített asztal mindig hosszú, a kaja bőséges, az asztaltársaság élénk és falánk. Hát Istenem, szeretünk élni és falni! És mit ad Isten, hozzá még főzni is szeretünk!

Nahát, képzelhetitek a sürgést-forgást a konyha körül tegnap, Hálaadás napján. Azon az ünnepen, aminek ráadásul az alfája és omegája a kaja. A pulyka. Meg a pulyka teljes udvara. Az őszi pitetorták. Meg a bőség.

Ráadásul észrevettük, hogy a Hálaadást mindig szürke, esős napra rakják november végén, amikor a kutya sem kíván mást, minthogy a meleg tűzhely körül családjával összebújva az esti lakomához gyúrjon, nyújtson, pucoljon, aprítson, keverjen, marináljon, pároljon, kóstolgasson. Hát, ez most sem volt másképp. Ugyan az idén csak a magunk kis féltucatos családjára főztünk, beleadtunk apait-anyait a kulináris eseménybe. És, mint látjátok, a gyerekek sem voltak restek! A pulyka mellé készült vörösáfonyaszósz, gombamártás, krumplipüré, zöldbab; desszertre almás pitetorta, tökpite, csokihabos eper, pudingtorta, citromtortácska, feltétnek zsályás fagylalt.
Since we are a family of half a dozen people, our dinner table is always huge, and with the piles of food on the table, every meal feels like a feast. The thing is, we love to eat. And for that matter, we love to cook, too!

You can only imagine the hustle and bustle around the kitchen on Thanksgiving day! No other day screams FOOD like Thanksgiving. The turkey. The turkey's whole entourage on the side. The fall-inspired pies. The abundance.

Plus, it just so happens that Thanksgiving always falls on a dismal, rainy day in late November, when the last thing on your mind is to be anywhere other than the warm and cozy kitchen in your home, snuggling up with your family while peeling, chopping, grinding, mixing, marinating, sautéing and tasting the food for the big feast. This year wasn't an exception. Although we only cooked for our 'small' family, we did go the whole nine yards. As the pictures show, the kids weren't idle, either; they also spent the day in the kitchen. The spread, in addition to the bird, included mashed potato, cranberry sauce, green beans, mushroom gravy, and for dessert, lemon tarts, mini custard pie, strawberries with chocolate mousse, apple pie, pumpkin pie and sage ice cream.







És a legjobbat, az egész délután a sütőben sistergő pulyka kiszivárgó rozmaringos-fokhagymás illatát, meg sem tudjuk mutatni nektek. Bár a látvány sem utolsó, közelébe sem jön az egész házat átjáró isteni aromának. Még a vegetáriánus Annának is összefutott a szájában a nyál. Önkéntes alapon vállalta a sült pulyka szeletelését az ünnepi asztalnál (mondván, hogy egy szakácsnak ezt is tudni kell, vegetárianizmus ide vagy oda, bár szerintem csak kereste az alkalmat, hogy az ellenállhatatlan rozmaringos-fokhagymás illat közelében lehessen).
No matter how hard we try, we can't illustrate the best part of the day: The heavenly rosemary-garlic smell that was sneaking out of the oven all afternoon while the turkey was roasting to perfect crispness. The smell was simply mouthwatering and intoxicating. Anna, the avid vegetarian, volunteered (!) to carve the turkey herself at the dinner table (claiming that a cook has to learn how to carve, regardless of her relationship to meat, but if you ask me, I think she just wanted to be as close as possible to the irresistible rosemary and garlic aroma of the bird).









Olyan lakomát rittyentettünk, hogy volt is a végén Hálaadás.
We couldn't help giving thanks after our delightful turkey-palooza.




Friday, November 20, 2009

Full House -- Teltház

Anna az iskolája színtársulatával ma teltház előtt adta elő az Ordító Egér című produkciót. A társulat repipólója a mi Annánk dizájnja alapján készült, és a művésznő a smink közben hozzájárult a poló fotózásához, amit itt kizárólag a bennfenntesek számára be is mutathatunk:
Anna's first performance with her middle school drama department was a smash hit today: They played The Mouse That Roared in front of a full house. The company's production T-shirt was designed by our very own Anna, who, during her make-up hour, agreed to some exclusive shirt pictures that we would like to share with you:



Aki mára már nem kapott jegyet, a holnap délutáni vagy esti előadásnál még szerencsét próbálhat :)
Two more performances are coming up on Saturday, and although tickets are hard to come by, there will likely be a few available at the door:)

Monday, November 16, 2009

Csini Mama Névnapja - Pretty Mama's Nameday




Az a csini lány a képeslapon nem a Lili ám, hanem én! A névnapomon!
The pretty girl on the card is not Lili, it's me! On my nameday!

Thursday, November 12, 2009

28xA + 2XB = ICE CREAM

Lenyomtuk az első negyedévet az iskolában, és kész a leltár:

28 darab A, 2 darab B. Osztva hárommal, vagyis: egy kitűnő, kettő jeles. A Lili még nem kapott bizonyítványt, de nem is kell, úgyis mindenki tudja, hogy ő a legokosabb. De most a leltár szerint akkor is az Áron aratott. Szombaton megyünk mindnyájan jutalomfagyizni :)))

Hip-Hip-Hurrá!
The kids have a spectacular first quarter under their belts:

A total of 28 A's and 2 B's. Divided by three, which yields one on the All A Honor Roll and two who missed it by a tiny grade. Lili didn't get a report card, but she doesn't need one anyway. Everybody knows she's the smartest kid on the block. This time, however, the books show that Aron was the hotshot. We're all going out for report-card-ice cream on Saturday :)))

Kudos to the smartypants!

Sunday, November 8, 2009

Nyár novemberben - Summer in November


A hír se rossz, de most a dátum a lényeg: november nyolcadikán trikóban sütkérezünk a teraszon!
The news is great, but notice the date: we're sizzling in the sun on November 8th!

Wednesday, November 4, 2009

Fogadóóra - Parent-Teacher Conferences

Amikor én voltam iskolás, utáltam a fogadóórákat. Utáltam, hogy a tanárok és a szülők kibeszélik a gyerekeket, amíg a gyerekek otthon rágják a körmüket, hogy vajon milyen rosszasággal gyanusítják őket az idén.

Amikor tanár lettem, elkezdtem szeretni a fogadóórákat. Izgalmas volt a családi hátteret felfedezni a diákok mögött. Még olyanokat is megtudtam, hogy az egyik kölyök azért olyan utálatos az óráimon, mert nagyon kedvel engem ;-)

Most, hogy én vagyok a szülő a fogadóórán, egyenesen imádom a fogadóórákat. A napokban a Lili, a Nóra és az Áron tanáraival fogadóóráztunk. Megtudtuk, hogy a gyerekeink
-okosak,
-tehetségesek,
-szorgalmasak,
-kötelességtudóak,
-csöndesek,
-udvariasak,
-barátságosak,
-helyenként viccesek.

(Nekem a 'szorgalmasak' és 'csöndesek' tetszett a legjobban. Nem lehetne, hogy néha ezek a szorgalmas és csöndes gyerekek haza is hozzák ezeket a jó tulajdonságaikat? Jól jönne esténként egy kis csönd és szorgalom!)

Persze az ember hiszékeny, ha hízelegnek neki. És amikor a tanárok ennyi szépet mondanak a gyerekekről, akkor azért egy kicsit a papának-mamának is hízelegnek. Olyan, mint egy fizetésnap, csak éppen nincs előléptetés.



When I was in school, I hated parent-teacher conferences. I hated the fact that parents and teachers got to say mean things behind the kids' backs while kids were anxiously awaiting the final judgment at home.

When I was a teacher I started liking parent-teacher conferences. It was intriguing to discover the family background of each student. I got to find out, for example, that one of my regular troublemakers made trouble only because he was a big fan of me.

Now that I sit in the parent seat, I love these parent-teacher conferences. We had our annual conferences with Lili's, Nora's and Aron's teachers last week. We found out that our children are:
-smart,
-talented,
-hardworking,
-conscientious,
-quiet,
-polite,
-friendly,
-sometimes even witty.

('Hardworking' and 'quiet' were my favorites; I wish they brought home a little of these characteristics every now and then, we sure could use some 'quiet' and 'hardworking' at home in the evening.)

Anyway, they don't have to tell you twice how sweet your kids are -- you believe it the moment you hear it. Because when they praise the kids, mommy and daddy are being flattered, too. Kind of a payday. But no promotion.



Sunday, November 1, 2009

Halloween 2009

1. számú tény: A Halloween az év legbizarrabb, legmorbidabb, legijesztőbb, legízléstelenebb, legrémségesebb ünnepnapja. Lényege a morbid szimbólumok fetisizálása: egyébként épeszű emberek ilyenkor magukat szörnyekké, vámpírokká, szellemekké, zombikká változtatják, házukból pedig temetőt és pókhálólepte boszorkánytanyát varázsolnak. Tiszta horror!

2. számú tény: A Halloween az év egyik legmókásabb, legszórakoztatóbb, legvidámabb, leggyerekközpontúbb napja. Az apróságok cirádás jelmezekbe öltözve végigkopogtatják az ajtókat a szomszédságban, és cukrot-csokit kapnak ajándékba. Kész meseország számukra!

Ellentmondás? Naná! Nem véletlen, hogy több évig tartott, mire hajlandók voltunk ímmel-ámmal részt venni a Halloween-ünneplésben. Eleinte a Halloweenben nem láttunk mást, mint a zombikat, csontvázakat, démonokat. De ha az ember négy gyereket nevel Amerikában, nem lehet nem észrevenni, mennyi öröm és vidámság kapcsolódik ehhez a naphoz. Ahogy szaporodtak a gyerekeink és sokasodtak a barátok, akikkel együtt játszottunk szellemesdit, kezdtük kapisgálni, hogy a szörnyeteg-világ csak a díszlet, csak úgy, mint a fenyőfa karácsonykor, és maga a Halloween a mókáról, a beöltözősdiről, az ijesztő elemek kifigurázásáról, az elvarázsoltkastély-effektusról, egyszóval a szórakozásról szól.

Tizenhárom évvel és négy gyerekkel magunk mögött ebben az országban akár be is ismerhetjük, hogy egész megkedveltük a Halloweent. Imádunk tökökből arcokat faragni, képesek vagyunk órákig elbíbelődni a gyerekek jelmezeivel és arcfestékeivel, és szeretünk vihorászni a viccesre cicomázott szomszéd gyerekeken. Ráadásul előttünk állnak a szürke, hideg novemberi esték, amikor biztos jól fog jönni itthon a gyerekek kis begyűjtött csokoládéja.
Fact #1: Halloween is the most bizarre, most morbid, most creepy, most distasteful, most hideous celebration of the year. Its leitmotif is a bizarre fetishism which inspires otherwise sane people to turn themselves into monsters, vampires, ghosts and zombies and decorate their homes as cemeteries and haunted houses. It's sheer horror!

Fact #2: Halloween is one of the most fun, most cheerful, most comical and most child-centered days of the year. Kids get to pretend they are someone else in their fancy costumes and visit their neighbors to get some sweet treats. It's a dream-come-true for them!

Contradiction? Exactly! No wonder it took us many years to warm up to the idea of celebrating Halloween. Fact #1 was pretty much all Halloween used to mean to us a decade ago, but raising four kids in the US sure made us aware of Fact #2, as well. In fact, the more kids we have and the more friends we share this day with, the more we realize that the bizarre aspect is just the embellishment, something like a spruce tree for Christmas, but Halloween is really about the pretend-game, the creative play with scary symbols, the sweets, and, let's admit it, the fun of running around on spooky streets in the dark.

So, after thirteen years and four kids, we kind of like Halloween. We love carving pumpkins into jack-o-lanterns, we spend countless hours creating our kids' costumes, and we adore the neighborhood kids in their funny dress-up outfits. Plus, we can probably use some extra chocolate bars that the kids collected on the chillier November nights ahead of us.










Monday, October 26, 2009

Gyönyörű ősz -- Beautiful Fall


Bárcsak élőben is meg tudnánk mutatni nektek, milyen gyönyörű az ősz itt Washington körül. Ezeket a kertben fényképeztük ma reggel. A színek egyszerűen elbűvölőek, bármerre nézünk a környéken.

Anna iskolájában olvastam a napokban egy versidézetet:
Ősz, az év utolsó, legbájosabb mosolya. (William Cullen Bryant)
Milyen találó!
I wish we could show those of you who live far away how beautiful the fall is around Washington. We took these pictures in our yard this morning. The colors are mesmerizing everywhere we look.

I saw this quotation at Anna's school the other day:
“Autumn, the year's last, loveliest smile.” (William Cullen Bryant)
How true!


Tuesday, October 20, 2009

Mekkora tök! Pumpkin Patch

„Odanézz, mekkora tökök!”
„Nekünk is lesz egyszer ekkora tökünk?”
Q: What do you put on your boo-boo in the fall?
A: A pumpkin patch!



Ezt tegnap a saját gyerekeim szájából hallottam:-) Persze volt hozzá kontextus:

A Cox Farm őszi fesztiválján jártunk, ahova minden októberben rituálé jelleggel ellátogatunk traktorozni, szalmacsúszdázni, almamustozni, farmállatokat szagolgatni. Anna és Nóra úgy döntöttek, hogy kinőttek már az ilyen mókából és inkább otthon maradnak, de sebaj, így is jól szórakoztunk (aztán pár év múlva úgyis visszafiatalodnak hozzá). Hát lehet az ilyesmit nem élvezni, különösen egy olyan napon, amikor tündöklő kék az ég és tűzpirosak a falevelek?
And this is exactly what we did when it finally stopped raining after a four-day downpour.

We went to the fall festival at Cox Farm in Centreville. Every fall we just can't wait to do the hay ride, go down the gigantic slides, see the farm animals (including llamas this year), and drink fresh apple cider. Anna and Nora decided they were too old for this kind of immature play and stayed home -- I hope they will de-mature again eventually, because how can you not enjoy such a fun fall festival, especially on a gorgeous day like the one we had yesterday, with clear blue skies and bright red trees?









És itt tudta meg az Áron, hogy nem, sajnos nekünk nem lesz ekkora tökünk. Legalábbis biztos, hogy nem az idén. (60 dollárért?!)
This is where Aron realized we're not going to take home any of the prize pumpkins from the farm (those big babies cost $60!)

Related Posts with Thumbnails