Friday, April 24, 2009

Az vagy, amit megeszel - You are what you eat

A minap Áron főzte nekünk a vacsorát. Naná, taco volt a menü. Áron és a darált marhahús a ház két legtávolabbi sarkából is egymásra talál. Általában persze az Áron megy a sült darálthús szaga után, nem fordítva. Ilyenkor én szó nélkül átadom neki a serpenyőt és a fakanalat, és Áronkánk lelkesen nyomkodja, forgatja, fűszerezi az olajon sistergő és piruló húsfalatkákat. Mint a minap, tacohúsfőzés közben.
Aron fixed us dinner the other night. Obviosly, it was taco night. There seems to be some magnetism between Aron and ground beef. They'll find each other, no matter what. O.K., it's usually Aron that tracks down the cooking ground beef and not vice versa. When it happens, I am eager to hand over the pan and spatula to him and admire his passionate moves as he stirs and pats and seasons the tiny bits of sizzling beef. Like the other day, when he was making taco meat:




Komácska kizárólag akkor száll be a főzöcskébe, ha darált hús a főszereplő. Vagyis, ha hamburger készül, vagy bolognai spagetti (amit mi népiesen milánói vakaróninak szeretünk hívni), vagy svéd húsgolyó, vagy, mint a képen, Tex-Mex taco.
He won't come near the stove unless the cooking process involves ground beef, and the prospective dinner is hamburger/cheeseburger, Spaghetti Bolognese, meat balls, or tacos.



A képen látható szeánszot követően Áron a vacsoraasztalnál beavatott minket az egészséges étkezés rejtelmeibe. Az iskolában tanult táplálkozási tanácsokat ő gyakorlatiasan így fordította le: tudjuk ugye, hogy az egészséges táplálkozás alapja az, hogy minden alapvető ételcsoportból fogyasztani kell egy dózist. Vagyis kell ennünk fehérjét, tejterméket, zöldség-gyümölcsöt és gabonát. Melyek azok az ételek, amik ezt a négy ételcsoportot együttesen tartalmazzák? Hát a taco, a milánói vakaróni, a hamburger és a svéd húsgolyó spagettivel. Tehát ő csupán a testi egészségének tesz szivességet azzal, hogy ha csak lehet, ezeket a szuperegészséges kajákat fogyasztja.


Following the taco cooking performance seen in the picture, Aron presented us his healthy diet theory at the dinner table. Based on the nutrition facts he had learned at school, he figured that any healthy food needs to include at least one item from each basic food group: protein, dairy, fruits/vegetables and grain. So, what are the foods that contain a serving of each of these four groups? Bingo! Cheeseburgers, Spaghetti Bolognese, meat balls with pasta, and tacos. Basically, he is doing his health and body a favor by consuming these superhealthy foods, right?





Erre nem tudtam megálni, hogy ki ne csússzon a számon:

"ÁRON, HA TE ENNIVALÓNAK SZÜLETTÉL VOLNA, DARÁLT MARHAHÚS LENNÉL."
I could't help saying this out loud:

"ARON, IF YOU WERE FOOD, YOU WOULD BE GROUND BEEF."





Mondanom sem kell, az asztal körül mindenki egyetértett velem. Lili ugyan fölvetette, hogy ha már itt tartunk, az Áron azért egy darab húsos szalonna is lehetne, ami valóban nem egy alaptalan megjegyzés, de a végén mégis a darálthús-hasonlat nyert.


Needless to say, everybody around the table agreed with me. Lili did throw in the idea that she could imagine Aron being a slice of smoked bacon, as well, which really is a valid observation, but eventually the ground beef simile prevailed.



Innen aztán nem volt megállás. Miközben a palacsintakenyér, a hús, a saláta, a salsa, a guacamole, a tejföl és a reszelt sajt rohamos ütemben fogyott az asztalról (na igen, a tacot nem csak az Áron imádja), röpködtek az asztal körül az ötletek, hogy a család többi tagja milyen ennivaló lenne.
From this moment on the game went on like an avalanche. While we all generously helped ourselves around the smörgåsbord of taco wraps, meat, lettuce, guacamole, salsa, sour cream and shredded cheese, there was an intense brainstorming of ideas to describe all of us as a food.


Anna bizonyult a legegyszerűbb esetnek: sült tofu. Hát persze, mi más is lenne a mi kis vegetáriánusunk?

Andris sem volt komoly feladvány: csokoládébomba. Vagyis csokitorta csokidarabokkal, csokifagyival, csokiöntettel. Ha lehet, csokoládéágyon.


Lilinél én a sajtos rízsre szavaztam, de ő hajthatatlan volt: csakis eper. Édes és piros.


Nóránál kezdettől fogva biztos volt a szárnyas-vonás: légies, fellegekben táncoló, filigrán. Tehát semmiképpen sem közönséges csirke. És nyilván nem pulyka. Hát persze! Fürj! Mellékes, hogy amúgy a fürj nem része az étrendünknek, Nóra akkor is fürj. Fel is ütöttük neki a francia szakácsbibliám fürjreceptjeit, és az ínycsiklandó fürjfalatok láttán Nóra nem is mert ellenkezni.


Engem a gyerekek csokis túrókrémtortának néztek (ez a brownie cheesecake fordítása akar lenni), pedig én valójában egy cikk nyers rokfort brie sajt lennék az ételuniverzumban, egy pohár hűs Cabernet Savignonnal. Esetleg elbírnék hozzá pár szem pekándiót is.

Hm... Vajon más család is ilyen hülye, mint mi?

Anna proved to be the easiest case: fried tofu. Of course, what else could capture a thirteen-year old vegetarian better than that?

Andras didn't pose a great challenge, either: death by chocolate. Chocolate cake loaded with chocolate chunks, double chocolate ice cream and hot fudge. Preferably served on a chocolate plate.

When it was Lili's turn, I voted for plain old rice with melted cheese, which she can't get enough of. But she vehemently determined that she would be a strawberry. Red and sweet.

Nora's case was interesting. It was obvious from the very beginning that she had something fowlish in her: light and airborne. Obviously not an ordinary chicken. Nor a turkey. Of course! She would be a quail! Never mind that the quail is not part of our diet, she would still be a quail. We quickly looked up the quail recipes in my French recipe bible and seeing the mouthwatering quail dishes Nora did't even think of arguing. Quail it is, then.

As for myself, the kids thought I would be a perfect brownie cheesecake. Not bad, I had to admit. But I had a better idea: I would much rather be a piece of Saga blue brie, with a glass of Cabernet Sauvignon. Perhaps a few pieces of pecans on the side. Yeah, that's me, no question about it.

Hmm... Are other families just as silly as we are?

Sunday, April 19, 2009

Én kis kertet kerteltem - Herb Garden on the South Lawn


Ha az Obamáék új veteményeskertje a Fehér Ház előtt címlapos hír lehetett pár héttel ezelőtt a Washingron Postban, akkor nyilván a mi lányaink is megérdemelnek némi elismerést a saját hírösszefoglalónkban a mi kis fűszereskertünk megalapozásáért. Vetettek, illetve ültettek, bazsalikomot, petrezselymet, mentát, citromfüvet, kaprot, koriandert és spenótot. Lili még egy méretes babszemet is becsent a magok közé, remélve, sőt mi több, állítva, hogy abból napraforgó lesz. Attól tartok, hogy idővel kénytelenek leszünk napraforgónövényt varázsolni ebből a közönséges konyhai babpalántából, különben Lilike elkeseredésében még a végén felhagy a kertészkedéssel. És az aztán igazán kár lenne, épp most, amikor a földtúrás ilyen úri passzió lett.
Remember when the Obamas made headline news a couple of weeks ago with their new vegetable garden in the yard of the White House? Then surely our girls deserve some credit for creating an organic herb and veggie garden on Penndale Lane, as well. They planted spinach, basil, mint, lemongrass, parsley, dill and cilantro. Lili also sneaked a bean into the variety, hoping, if not convinced, that it will turn into a sunflower. I'm afraid we'll have to come up with a magic trick eventually to change an ordinary bean into a pretty sunflower or else her disappointment might make her give up gardening for good. And that would really be a shame now that gardening is finally in.

Tuesday, April 14, 2009

Tavaszi Szünet - Spring Break

Itt vagyunk ám megint. Csak elnyúlt egy kicsit a tavaszi vakációnk. Nem, nem a hawaii nyaralás, hanem a házi tavaszi táborunk. A "Végre-lógathatjuk-a-lábunkat-és-sehova-sem-kell-rohannunk" című tábor. Ez már önmagában is vidám mulatságnak ígérkezett, Erzsivel és Andorral együtt házitáborozva pedig maga volt a mennyország. Bár minden kollázs megérdemelt volna egy külön posztot, most csak tömören illusztrálom a legédesebb pillanatokat. (Bátran kattintsatok a képekre, hogy teljes méretben előjöjjenek.)
Hey, we're back! No, not from Europe... And not from Hawaii. Much better. From Camp "Am-I-Just-Dreaming-or-Do-We Really-Not-Have-To-Run-Anywhere-Today?!" Right here at home. For ten whole days! Wait, there's more. We had the kids' grandparents (my mom and dad) here, too, to share the joy of spring lounging. Here's a concise recap of our fun days together. (Feel free to click on the collages to see them in full size.)




Szurkoltunk az Áron focicsapatának az idei első meccsükön:
We cheered for Aron's new travel team as they played their first game of the season:



Megnyitottuk a saját kaszinónkat:
We had our very own Casino Night:

Sütöttünk szalonnát és marshmallow-t a teraszon:
We roasted bacon and marshmallows on the deck:



Andor megtanította a negyedik unokáját is két keréken bringázni:
Andor taught his fourth grandkid how to ride on two wheels:



Versenyeztünk, hogy ki mer felülni a leghalálosabb hullámvasútakra a Busch Gardens vidámparkban.
The kids dared their grandma and grandpa to get on the deadliest roller coasters at Busch Gardens in Williamsburg.


Kifújt tojásokat pingáltunk húsvétra:
We painted eggs for Easter that we had previously blown out:




Aztán húsvétoztunk is, ahogy kell -- dőlt a sonka, a tojás, meg a bor, és tucatszámra bújtak elő a kerti tojásvadászaton a húsvéti nyuszi tojományai.
We had a fun Easter celebration, too, with plenty of ham, eggs and wine, and the traditional hunt for the hybrid eggs that the Easter bunny had hidden in our back yard.




Királyi konyhán éltünk, jobbára az Erzsi jóvoltából, aki sokszor már hajnalok hajnalán a konyhában tüsténkedett, hogy meglepje a népes asztaltársaságot valami újabb költeménnyel.
We ate like kings, thanks largely to my wonderful mom's eagerness to whip up something scrumptious day after day.




És a sütés főzés mind semmi ahhoz képest, amit az Erzsi a varrószalonban produkált. Például a Nórának végre elkészült az a középkori ruhája, amit az Anna karácsonyra tervezett neki. A szalonművek nagy részét persze sajnos nem prezentálhatom, mert csak egy augusztusi jeles eseményen fognak debütálni :)
Grandma's delicious food and yummy baked goods were nothing compared to her skills as a seamstress. For example, she finished the medieval dress that Anna designed for Nora as a Christmas present. Unfortunately, I am not authorized to present most of her productions as they will not debut until a special family event in August :)


Vakáció ide vagy oda, azért az Andor sem nyugodott, amíg napi néhány óra melót bele nem préselt magának a tábori programba. Feltöltötte a játszóteret a kivágott platán forgácsával (hozzávetőlegesen kétezerötszáz talicskányival), kicserélte Andrissal a faterasz tartópillérjeit, lefestette gesztenyebarnára az egész teraszt, és nap mint nap bevállalt valami kül- vagy beltéri szerelést, az asztalösszecsavarozástól kezdve a függönykarnisfelerősítésen keresztül a játszótéri gerendapótlásig. Munkával dícsérte a napot a javából.
And my awesome dad ... Vacation or not, he was also restless until he crammed in a few hours of work into each day. I don't think I would be able to list all his projects, but here's a few: he practically carried a gigantic sycamore from our front yard into the back (the woodchips, that is); he and Andras replaced the three large consoles of our deck, he painted the deck a nice chestnut brown, and helped with a number of indoor and outdoor jobs, from assembling Andras's new desk to installing blinds and curtain rods to repairing some loose boards on the swingset. He sure was a blessing to have around.



A házitábor fennmaradó részét a játéknak szenteltük. Játék minden formában. Sakk, tánc, csúszda-hinta, farsangi beöltözősdi, fodrászat, kártya, társasjáték, és a szórakozásnak minden módja, ami csak eszünkbe jutott. A gyerekek kedvenc játéka persze az volt, hogy este nem kellett korán ágyba bújni. Tíz egész álló napon át. És másnap nem kellett korán fölkelni. Tíz egész álló napon át. Ez volt igazán a non plus ultra nekik. Istenem, máris alig várjuk a nyári szünetet!
The rest of the camp time was strictly reserved for free play. In every possible form. Chess, dance, slide&swing, dress-up, cards, board games, whatever we felt like doing to amuse ourselves. Here's the game the kids enjoyed most: no mandatory bedtime. For ten whole days. And sleeping in the following morning. For ten whole days. It really did feel like the ultimate heaven. Gee, we are already looking forward to the summer break.

Thursday, April 2, 2009

Minek nevezzelek? - What's in a name?

A névnapozás a családunknak egy olyan kis kuriózuma, amit a helyiek itt Washingtonban mind megirígyelnek tőlünk. És minden alapjuk megvan az irígykedésre. Ki ne örülne egy második születésnapnak az évben, amikor még öregedni sem kell hozzá egy évet? Többen is kérték már, hogy azonosítsuk be a nevüket a magyar névnapnaptár alapján, hogy nekik is lehessen névnapjuk. Igy csináltunk Áron haverjából, Kincaidből, Kincsőt július 24-re, vagy Carsonból Gerzsont február 22-re.
If you haven't heard us brag about our nameday tradition yet, let me fill you in. Given our family's Hungarian origin, we celebrate namedays just like any ordinary Hungarian family. Or Greek, or Swedish, or Finnish, for that matter. Your nameday is just like having a second birthday in the year, without turning a year older. Not bad, is it? In our family, a nameday is a big deal: it's a special day when you get a super yummy surprise breakfast, a dinner of your choice, a cake with one candle (the kids insist on the candle so they have something to blow out after we sing the 'Happy Nameday' song) and of, course, presents.


Azon persze mindenki felkapja a fejét, hogy hivatalos lista szolgál a keresztnévválasztás alapjául. Mert mi van, ha olyan nevet akarunk adni a gyereknek, ami nem szerepel a listán? Például egy fiúnak azt, hogy Kamion. Vagy Porsche. Egy lánynak meg azt, hogy Ariel. Vagy Pocahontas. Nem egyszer hangzott el itteniek szájából, hogy van valami 'fasiszta' jellege ennek az állami keresztnévnyilvántartásnak. Merthogy Amerikában egy szülőnek szíve joga Kamionnak nevezni a fiát. Mit számít, hogy a kutya sem akarná persze Kamionnak hívni a saját gyerekét. De a lehetőség!
Today we are celebrating Aron's nameday. No, we didn't just randomly come up with this date because this Thursday would be too boring without a celebration. There's a Hungarian nameday calendar that lists all first names assigned to a day of the year. Traditionally, this calendar was based on the Catholic calendar of saints, but to make it a fair game, it had to be expanded to include non-saint names as well. New names are added on an ongoing basis to reflect changing preferences in naming kids.




A mai ünnepeltünket mi még a lehetőségek szabad országában is póriasan csak Áronnak kereszteltük. Cserébe viszont április 2-án igazi névnapja van. Reggelire amerikai palacsintával, vacsorára grillezett garnélával, a partihoz pedig hibrid csokis pitével. A hab a tortán az, hogy épp itt az Erzsi és az Andor is (Áron nagyszülei), és bár nem az ajándék, hanem a részvétel a fontos, azért ők hozták Magyarból a legvagányabb ajándékot. Idesüssetek:
The mandatory fare for any celebration that involves Aron includes pancakes with strawberries and whipped cream for breakfast and grilled shrimps for dinner. Plus, he ordered a chocolate chip pie for a cake. However, what made this day extra special for him was the visit of his grandma and grandpa from Hungary. And while it's not the present but the participation that matters, nobody could beat the present that his grandparents came up with. Look:


Related Posts with Thumbnails