Wednesday, September 30, 2009

Csipet-Csapat -- Cousin Camp (Summer Picture Show #2)

Ugye, hogy néha úgy elszalad egy év, hogy észre sem vesszük? Hát, az előző tizenkét hónap nem ilyen év volt. Ezt onnan tudjuk, hogy egy egész évig nem láttuk az unokaöccseinket, és hát bizony nem volt könnyű rájuk ismerni most a nyáron.
Sometimes we barely notice that a year has gone by, right? Well, not this year. It had been an entire year since we saw our nephews/cousins this summer, and boy, that year really showed on them.




Szóval a babák végre futkároznak, kacagnak, huncutkodnak, fogócskáznak, fociznak, röplabdáznak -- igazi játszópajtások lettek a mi négy nagy lovunk mellett. Nézzétek, hogy imádják egymást mind a hatan:
This year the babies turned into fun buddies for our four big guys: they were running, laughing, playing soccer, volleyball and tag. Look how these six cousins just can't get enough of each other:








Saturday, September 19, 2009

Summer Picture Show #1 - A nyár képei 1. rész

Szóval, az ígért képek a nyárról. Mi már rongyosra néztük őket, de szerencsére ez a képernyőn úgysem látszik. Kezdjük az olaszországi túrával.
So, the pictures of the summer we promised... Thank goodness the screen won't show how worn they already are from us looking at them over and over again. Let's start with our trip to Italy.


Toszkánában a táj olyan csodaszép, hogy ha meg sem állunk egy városban sem, már akkor is megérte volna elmenni és csak gyönyörködni a lankás, cédrusfákkal teli dombokban, a napsütötte szőlőhegyekben, meg a terrakotta különböző árnyalatait viselő festői épületekben, amik úgy olvadnak bele a tájba, mintha a dombokkal együtt teremtődtek volna a helyükre.
The landscape in Tuscany was so incredibly beautiful that it alone would have been worth the trip. We just couldn't get enough of the lush rolling hills and vast vineyards illuminated by the many colors of the Tuscan sun and the terracotta mansions that blend in the scene so perfectly they look like they were created right there when those hills first emerged.



De azért persze jártunk a városokban is.
But we did see the cities, as well, of course.


Firenze minden négyzetcentije csupa művészet. Michelangelo Dávidja kint áll csak úgy pőrén egy téren az Uffizi galéria előtt, a dóm mesterien reneszánszra pingálva, a pizzázó mellett névtelen szobrász-műterem, és aki sehol sem kapott helyet, az az utcára rajzol, de nem is akárhogy:
In Florence, every square inch of the city is saturated with art. Michelangelo's David is just one of the statues decorating the square in front of the Uffizi Gallery, the cathedral's frescoes are the glory of renaissance painting, next door to the pizzeria is just a random sculptor's workshop, and those who are not quite there yet try their artistic talent on the cobblestones.






Megállapítottuk, hogy a pisai ferde torony tényleg elképesztően ferde. A gyerekek fáradhatatlanul űzték a "Fényképezzétek le, ahogy az ujjaimmal tartom a tornyot" játékot. A Lili is próbálkozott, és bár nem nagyon értette, miért kell most úgy fényképezkedni, hogy kidugja két ujját a levegőbe, ki nem maradt volna belőle. Még egy érdekesség, hogy a pisai dóm hihetetlenül szép, csak úgy tűnik, a hírneve eltörpül a dőlésre ítélt torony mellett.
We couldn't help determining that the Leaning Tower of Pisa really LEANS. The kids never got tired of the "Watch me hold the leaning tower with my fingers" game in front of the camera. Lili didn't quite get it why everybody had to stick their fingers out while taking pictures, but she still happily participated because it seemed so much fun. By the way, the cathedral in Pisa, right next to the tower, is one of the most amazing churches we saw. Apparently, its beauty can't compete with the fame of the tower that was doomed for leaning.






Luccában, egy csöndesebb, fallal és mezővel szegélyezett középkori városkában, leróttuk tiszteletünket Puccini és Boccherini szobrai előtt:
In Lucca, a more quiet medieval town enclosed by a strip of walls and meadows, we paid our respect to Puccini and Boccherini:





A pisai dóm tényleg nem semmi, de a sienai egyszerűen teljesen lehengerelt bennünket! Még szerencse, hogy ebben a sorrendben láttuk őket. Egyébként maga Siena város is bűbájos volt.
Pisa's cathedral really was gorgeous, but Siena's was simply spectacular, inside and out. The town itself was really picturesque, too.



San Gimignano volt talán az összes város közül a legódonabb és leghangulatosabb. Nagyon élveztük a császkálást a sokszáz éves hűvös házak között. Nóra retkes lábait hoztuk el bizonyítéknak:
Out of all the towns we visited, San Gimignano had the most ancient feel to it. We loved walking among those age-old houses. Nora's feet are the proof:






Róma olyan, mint egy utolsó történelemóra az érettségi előtt. Mikor már együtt az összes korszak, és ismétlésképpen csak végigsuhanunk az évszázadokon. És belefonunk egy kis mitológiát. Meg akkor már egy kis művészettörténetet is.

Hát ilyen volt négy napot Rómában tölteni. Csak éppen mi úgy suhantunk végig a századokon, hogy a lábunk közben ugyanazon az úton taposott, mint mondjuk Julius Caesar kétezer évvel ezelőtt.
Rome is like your last history class prior to the major final exam in history. You have all the periods under your belt and you just zip trough the centuries for a quick review, jumping back and forth in time. Mixing in some mythology. And obviously some art history.

This was our Rome feeling during the four days we spent there. But as we were zipping through centuries, our feet were walking on the same stones as Julius Caesar, for example, two thousand years ago.









Vatikánban alig kaptunk levegőt a bámulattól. Bámultuk a Lilit, hogy négy órán keresztül vinnyogás nélkül rótta velünk a Vatikán Múzeum termeit. Bámultuk az Áront, aki ezalatt a négy óra alatt két lábon járó lexikonként végigkalauzolt bennünket az ókori mitológiát ábrázoló műkincseken és a művészet évszázadain. És persze bámultuk magát a múzeumot, a Laokoón-szoborcsoporttól kezdve Rafaello Stanzáin át a Sixtus-kápolnáig mindent, amit csak láttunk, beleértve a lenyűgöző épületbelsőket is, amik az alkotásokhoz csupán a hátteret adták. A Szent Péter Székesegyházat is beszámítva a Vatikán egyszerűen lélegzetelállító volt.

In Vatican City, we were simply struck with awe. We were in awe of Lili, who willingly trekked dozens of rooms with us for four hours without as much as a whimper. We were in awe of Aron who, like a walking lexicon, was our awesome guide during these four hours, filling us in on the mythological and historical background to hundreds of statues and paintings. And, of course, we were in awe of the museums and all the work of art, from the Laocoon through Raphael's Stanze to the Sistine Chapel, including the magnificent buildings and room interiors themselves that were just serving as background. With a visit to the St. Peter's Cathedral nextdoor, the Vatican just blew all of us away.






Itt a hab a tortán: a kilátás a római apartmanunk teraszáról, egyenesen a Vatikánra. Ennél klasszabbat álmodni sem lehetett volna!
And as an added bonus, here's the view from the terrace of our apartment in Rome, with a gorgeous view of the Vatican. What more could we have asked for?



Saturday, September 5, 2009

Post-Summer Blues - Ébredés a nyári álomból

Augusztus végére mindig aggastyánok leszünk. Olyan nagykanállal habzsoljuk nyáron a kalandokat Európában, hogy hazaérve csak pihegünk, mint az öregek, egy jó darabig. Legszívesebben ki se dugjuk a fejünket a házból, és hetekig csak a tömény nyári emlékekből élünk. Az utazásokból, a vízparti lubickolós napokból, a találkozásokból, a közös sütés-főzésekből, a lakomákból, az éjszakai beszélgetésekből, a koncertekből, a kerti játékparádékból, az ajándékokból.

Ez a nyár az összes közül a legklasszabb volt. Ilyet már biztos korábbi években is mondtuk, de ez az idei most igazán túlszárnyalt minden eddigit.

Majdnem két egész hónap vakáció.
Meseszép körút Olaszországban.
Pihi a horvát tengerparton.
Még egy kis pihi a Balatonon.
Romantika Lillafüreden.
Budapest, Budapest.
Sok-sok móka a pici unokaöcsikkel.
Kétnapos lakodalom.
Jazzfesztivál.
Folkkoncertek.
Experidance táncest.
Eszem-iszom a szabad ég alatt.
Házipálinka.
Isteni magyar konyha.
Körülöttünk a jóbarátok.
Együtt a nagycsalád.
Egészségesen és boldogan.

Mint egy hosszú álom, amiből nem akarunk felébredni. Újra meg újra végiglapozzuk a fényképeket, újraéljük a hangulatokat, és megállapítjuk, hogy ez volt a legszebb nyarunk.

Hamarosan képek is lesznek :-)
Every year we turn into old people by late August. Coming home from our fun-loaded vacation in Europe, all we want to do is hang out on the porch at home, like those cute old people who say they had lived enough. We sure lived enough this summer, and the memories we brought home will last us for quite a while. The incredible trips, the family reunions, the late-night conversations, the backyard games, the walks in pretty cities, the concerts, the dinners, the presents.

This was definitely the best summer in our history of shuttling between the two continents. I know we may have said this before, but this summer really tops all previous ones.

Almost two whole months in Europe.
A grand tour in Italy.
Lounging on the beach in Croatia.
More lounging on Lake Balaton.
Trip to romantic Lillafüred.
Beautiful Budapest.
Fun with our little nephews.
A two-day wedding extravaganza.
Jazz festival.
Folk concerts.
Experidance performance.
Open-air dining at long tables.
Juicy Hungarian cuisine.
Moonshine.
Good old friends.
The big family.
Healthy and happy.

It's like a long dream we don't want to wake up from. We browse through the hundreds of pictures over and over again, intoxicated by the wonderful memories, and we can't help coming to the conclusion that this has been our best summer.

Pictures will be coming soon:-)
Related Posts with Thumbnails