skip to main |
skip to sidebar
Lehet, hogy furán hangzik, de néha szeretem, ha betegek a gyerekek. Nem nagyon betegek, csak olyan kicsit-lázas, kicsit-fáj-a-torkom-betegek. Ilyenkor nagy kegyesen megengedem nekik, hogy egész nap pizsamában lehessenek, lázmérés közben mesét olvasok nekik, tésztás húslevest főzök ebédre, együtt nézzük a rajzfilmeket a tévében, és - ez a kedvencem - előásunk a gardróbból olyan játékokat, amiknek nem csak a játékszabályairól, hanem már a puszta birtoklásáról is elfelejtkeztünk.
Hát ilyen napjaim voltak ezen a héten a Nórával. Nórácska az utóbbi évben olyan nagylánynak tűnt az orrán pirosodó kis pattanásokkal, a divatos cuccaival és a popzene-kultuszával, hogy én titokban el is sirattam a gyerekkorát. Szerencsére pár nappal ezelőtt kijött rajta valami nyavalya, ami harmincnyolc fokos lázzal, enyhe torokkaparással, lustálkodás utáni égő vággyal és imádnivaló gyerekes viselkedéssel járt. Mikor felment a láza, összekucorodtunk a kanapén és hűtöttük-fűtöttük egymást, mikor pedig lejjebb ment, nyalánkságokat sütöttünk (például egy finom kis kekszet, aminek a receptjére Nóra a Pákosztos Macska konyháján lelt rá), frizurát bogyorítottunk, gyöngynyakláncot fűztünk, geometriai alakzatokból figurákat kalapáltunk, meséltünk, társasjátékoztunk, a szédületesen vicces Barnyardot néztünk, csak hogy a legszórakoztatóbb pillanatokat említsem. Közben persze orvosnál is jártunk, hiszen szegényke mégiscsak négy napig lázas volt, és megtudtuk, hogy erre a betegségre nincs más gyógymód, mint a fűtött szobában kivárni a lefutását. Szóval Nórának receptje volt a néhány nap otthoni pihire. Azzal pedig, hogy önzetlenségből egy napot még rá is húztunk, igazán csak az osztálytársakat akartuk megkímélni egy esetleges vírusfertőzéstől...
It may sound odd, but I do like it when the kids occassionally get sick. Not too sick, just a little-fever-and-little-sore-throat sick. When it happens, I generously allow them to stay in their PJs all day, I read them stories while we measure their temperature, I make chicken noodle soup, we watch cartoons together on TV, and -this is my favorite part- we dig up games and toys from the bottom of the closet that we don't even remember ever having.
This is how I spent the past week with Nora. Recently, Nora seemed like she had aged several years over the period of a few months with her tiny red pimples on her nose, her stylish look and her addiction to the music on Hot 99.5. Luckily, this week she had to stay home with a fever and a little scratchy throat, which made her want to hang out with me(!) and a couch, and behave like an adorable little girl three years younger than she was just a week ago. When she had a fever, we curled up on the couch and cooled and heated each other, but as soon as the Tylenol effect kicked in, she was ready to roll. She whipped up a batch of cookies (from a recipe she found here), we put curls in her hair using our home-made curling set, we beaded necklaces, hammered geometric people, played the long-lost games, read stories, watched Barnyard (it was hilarious), only to mention the highlights. We also visited the doctor, of course, after all, she had a fever for four days, only to find out that the only cure for this bug is to relax in a cozy home until the bug gives up the battle. So we did abide by the doctor's prescription and relaxed to the max. We also added an extra day just to make sure the bug won't run amok in Nora's classroom...
