School? School! - Iskola? Iskola!

Végre a célegyenesben vagyunk: három hét sincs vissza a tanévből. Ilyenkor már a Nórának is tele a hócipője az iskolával, pedig ő ízig-vérig jódiák. Anna meg Áron szinte már a perceket számolják a vakációig.

Nyilván senki sem csodálkozik, hogy egy ilyen háromdiákos családban, mint a miénk, az iskola a nagymumus. (Legalább így én csak a kismumus vagyok!) Az iskola ver fel bennünket minden reggel, ellopja a nap javát, és még a szabadinőnkre is rátelepszik a tömérdek házi feladattal. Biológiaprojekt, irodalmi kiselőadás, újsághír-gyűjtés, versíró verseny, hangszerkészítés. Mindig van valami.

Rémálom! - mondják a gyerekek.

Mennyország! - mondom én.

Az iskolákkal megfogtuk az isten lábát rendesen.

Az összes iskola, amibe a gyerekeink járnak vagy járni fognak, itt van a szomszédban, egy kellemes sétányira. Greenbriar West Elementary, Rocky Run Middle, és Chantilly High School. Ráadásul ezek nem is csak akármilyen iskolák, hanem Fairfax megye legjobbjai között vannak számontartva. Fairfax megye pedig az USA legnagyobb becsben tartott iskolakörzete. Hogy tovább fokozzam, a mi suliainkban van a járás tehetséggondozó tagozata is, és történetesen a mi gyerekeink a tagozaton gyűrik a tanulást. Szóval állati szerencsénk van oktatástéren.

Utálok az az anyuka lenni, aki hajtogatja a gyerekeinek, hogy örüljenek, hogy ilyen jó dolguk van az iskolában, de mit csináljak, ha egyszer ez az igazság?!

Ezekre a gyerekekre komoly döntések vannak bízva.
Annának például minden nap hét órája van, amiből öt kötelező tantárgy, kettőt pedig ő választhatott magának. Anna zenekarra és színművészetre jár.

Ezek a gyerekek nem csak tanulják, hanem csinálják.
Áron egy történelmi életrajz-projekthez beöltözött Theodore Rooseveltnek. Ez akkora móka volt, hogy a Lili sem akart kimaradni belőle:

Here's the last hurrah: School's out in less than three weeks! This is the time of year when even Nora, who is a schoolgirl to the core, is tired of the classroom. Imagine Aron and Anna! They are dreading every day that's still left from this school year.

With three school-aged kids, school seems to be the ultimate monster in our house. (At least it saves me from this honor, right?) School wakes us every morning, it steals the bulk of our time, and it makes us do homework in our free time. Science projects, oral literature presentations, newspaper briefings, poetry slams, musical instrument design. Always something.

The kids say it's a nightmare.

I say it's heaven.

We lucked out with schools. Big time!

For one thing, all schools our kids will ever go to are right here in our neighborhood. Greenbriar West Elementary, Rocky Run Middle, and Chantilly High School. And they are not just any schools, they are among the top schools in Fairfax County, which itself is the most prestigious school district in the entire US. Moreover, our neighborhood schools happen to be the designated Gifted Centers of the area as well, and luckily, Anna, Aron and Nora all happen to be on the gifted track. Seriously, we're talking education at its best!

I hate to be the mom who declares that her kids should be thankful to be in school, but I can't help it.

These kids have choices!
Anna has seven classes every day. Only five are mandatory subjects, two are her own choices. She chose orchestra and drama. These two are the ones that help her survive the monotony day after day.

These kids not only learn it, they live it!
For a biography project, Aron dressed up as Theodore Roosevelt. It looked so much fun that Lili wanted to participate, too:

Ugyanerre a projektre egy évvel később Nóra Betsy Rossnak öltözött, akinek a nevéhez fűzödik az amerikai zászló megalkotása. Nóra elhatározta, hogy megtanul varrógépen varrni, hogy az előadását egy valódi saját készítésű zászlóval tudja dekorálni.

For the same project a year later, Nora was Betsy Ross, the creator of the US flag, and she decided to learn to use the sewing machine to jazz up her presentation with a hand-made flag:

Ezek a gyerekek megtanulják, hogy a lényeget sok perspektívából lássák.
Az iskolaelőkészítő évben, öt-hat évesen, minden gyerek a hangyákról tanult. Környezetismeretből a hangya testrészeit és életciklusait beszélték meg. Olyan szavakat jegyeztek meg, hogy lárva, tor, meg potroh, és ettől nagygyereknek érezték magukat. Kimentek az erdőbe tanulmányi kirándulásra, és saját szemükkel és kezükkel játszottak felfedezősdit az igazi hangyabolyok körül. Társadalomismeretből összehasonlították egy hangyaboly "társadalmi szerkezetét" az emberekével. Például, hogy a királynőhangya mennyiben olyan, mint egy anyuka, és mennyiben olyan, mint egy királynő. Rajzórán agyagból hangyaszobrot készítettek. Énekből hangya témájú dalokat tanultak, és masíroztak, mint a kis hangyák.

Anna idei történelemóráján a második világháborúról szóló fejezet egy grandiózus ünnepnappal végződött, amelyre vagy ötven második világháborús katonát hívtak meg. A hetedikesek maguk írták a meghívókat, és szervezték a vendégek egész napi programját. Jöttek hétköznapi emberek, neves politikusok, kémek, vadászpilóták, katonai orvosok, holocaust túlélők. A gyerekek hónapokig készültek a történelemtanárukkal, hogy fel tudják tenni a veteránoknak a jó kérdéseket. És készültek arra, hogy végighalgassák a harcosok és túlélők élményeit, és a különböző perspektívákból összerakják magukban a képet, hogy milyen is lehetett a második világháború idején élni.

Tudom, hogy az iskola azért csak iskola, és mint olyan, utálatos, de ezeknek a gyerekeknek az iskolája biztos, hogy más minőségben utálatos, mint az enyém volt.

És persze még nincs vége.

Az utolsó három hétre vissza van
-egy gyarmat-korabeli nap a Nórának, amikor is gyarmat-korabeli ruhákba öltöznek, és kipróbálják, miket ettek, mivel játszottak, és mit adtak-vettek a 17. században errefelé az emberek;
-egy középkori nap az Áronnak, hasonló struktúrával, csak középkori töltettel;
-és egy multimédiás kiselőadás az Annának Kognitív pszichológia címmel, amire Powerpoint előadást készít az osztályának, és elmeséli, hogy mi mindent kutatott egész évben a tudományágról, mit tudott meg a George Mason Egyetem Pszichológia laboratóriumában egy kutatóval készített interjújából, és bemutatja, hogy hogyan is néz ki az ember agya, konkrétan az ő agya, MRI felvételeken. Szép kis vállalkozás itt a célegyenesben.

These kids learn to see the big picture from many angles.
In kindergarten, when they were six, they studied ants. They memorized its body parts and discussed its life cycle in science. They learned the words larva and pupa and thorax, and thought it was fun. They went outside and explored a real ant colony with their own hands and eyes. They compared the ant society with our human society. Is the queen ant like a mom or like a queen? They made an ant out of clay in art. They sang ant-songs in music, and marched like ants.

Anna's World War II unit this year culminated in a grandiose WWII Day at school. They (the kids themselves) sent out dozens of hand made invitations to WWII veterans to come and tell them about their own experiences during WWII. Everyday people, prominent politicians, spies, pilots, fighters, army doctors, holocaust survivors. The kids learned history for months to be able to ask these veterans the right questions. And they learned history by listening to their stories, by putting the big picture together from the many different perspectives.

I know school will always be school and you have to hate it, but my kids' school is surely a whole different school to hate than mine was.

And it's not over yet.
For the last three weeks, we have
- a Colonial Day in Nora's class; a day where they dress up in colonial clothes and pretend they live in the 17th century: eat their food, make their toys, barter their goods;
- a Medieval Day in Aron's class: the same idea with a medieval twist;
- and a multimedia presentation on Cognitive Psychology by our very own Anna, who, as I'm writing, is preparing her Powerpoint presentation based on her year-long exploration of psychology, on an interview with a psychologist at the George Mason University research lab, and on the MRI pictures of her own brain. She'd better ace this project!