skip to main |
skip to sidebar
Az ő omlettje a legfinomabb.
Ő a legügyesebb ezermester.
A kisujjából rázza ki a házi feladatokat.
Az ő agya a legélesebb.
Még mindig sok haja van.
Ő a legtájékozottabb politikai elemző.
Ő a legbékepártibb ember.
Sosem veszekszik.
Tudja, mikor kell vitatkozni.
Tudja, mikor kell a vitát viccre fordítani.
Tudja, mikor kell csak mosolyogni és viccelni.
A dícsérete őszinte.
A kritikája konstruktív.
A hangja megnyugtató.
Az ölelése szívből jön.
Sosem mulasztja el az esti puszit.
Aztán még egyszer visszanéz mindenkire.
Mindig lehet rá számítani.
Mindig lehet rá számítani.
Mindig lehet rá számítani.
Ő a legcsodásabb apa.
Boldog Apák Napját!
He makes the best omelet.
He is the most skillful handyman.
He is the universal homework expert.
He has the sharpest brain.
He still has a lot of hair.
He is the most knowledgeable political analyst.
He is the most avid pacifist.
He never fights.
He knows when to argue.
He knows when to turn an argument into a joke.
He knows when to smile and only joke.
He says the most genuine compliments.
He is the most constructive critic.
He has the most reassuring voice.
He has the warmest embrace.
His good-night-kiss is a must.
He checks back one more time.
He is always there.
He is always there.
He is always there.
He is the greatest dad.
Happy Father's Day!
Végre a célegyenesben vagyunk: három hét sincs vissza a tanévből. Ilyenkor már a Nórának is tele a hócipője az iskolával, pedig ő ízig-vérig jódiák. Anna meg Áron szinte már a perceket számolják a vakációig.
Nyilván senki sem csodálkozik, hogy egy ilyen háromdiákos családban, mint a miénk, az iskola a nagymumus. (Legalább így én csak a kismumus vagyok!) Az iskola ver fel bennünket minden reggel, ellopja a nap javát, és még a szabadinőnkre is rátelepszik a tömérdek házi feladattal. Biológiaprojekt, irodalmi kiselőadás, újsághír-gyűjtés, versíró verseny, hangszerkészítés. Mindig van valami.
Rémálom! - mondják a gyerekek.
Mennyország! - mondom én.
Az iskolákkal megfogtuk az isten lábát rendesen.
Az összes iskola, amibe a gyerekeink járnak vagy járni fognak, itt van a szomszédban, egy kellemes sétányira. Greenbriar West Elementary, Rocky Run Middle, és Chantilly High School. Ráadásul ezek nem is csak akármilyen iskolák, hanem Fairfax megye legjobbjai között vannak számontartva. Fairfax megye pedig az USA legnagyobb becsben tartott iskolakörzete. Hogy tovább fokozzam, a mi suliainkban van a járás tehetséggondozó tagozata is, és történetesen a mi gyerekeink a tagozaton gyűrik a tanulást. Szóval állati szerencsénk van oktatástéren.
Utálok az az anyuka lenni, aki hajtogatja a gyerekeinek, hogy örüljenek, hogy ilyen jó dolguk van az iskolában, de mit csináljak, ha egyszer ez az igazság?!
Ezekre a gyerekekre komoly döntések vannak bízva.
Annának például minden nap hét órája van, amiből öt kötelező tantárgy, kettőt pedig ő választhatott magának. Anna zenekarra és színművészetre jár.
Ezek a gyerekek nem csak tanulják, hanem csinálják.
Áron egy történelmi életrajz-projekthez beöltözött Theodore Rooseveltnek. Ez akkora móka volt, hogy a Lili sem akart kimaradni belőle:
Here's the last hurrah: School's out in less than three weeks! This is the time of year when even Nora, who is a schoolgirl to the core, is tired of the classroom. Imagine Aron and Anna! They are dreading every day that's still left from this school year.
With three school-aged kids, school seems to be the ultimate monster in our house. (At least it saves me from this honor, right?) School wakes us every morning, it steals the bulk of our time, and it makes us do homework in our free time. Science projects, oral literature presentations, newspaper briefings, poetry slams, musical instrument design. Always something.
The kids say it's a nightmare.
I say it's heaven.
We lucked out with schools. Big time!
For one thing, all schools our kids will ever go to are right here in our neighborhood. Greenbriar West Elementary, Rocky Run Middle, and Chantilly High School. And they are not just any schools, they are among the top schools in Fairfax County, which itself is the most prestigious school district in the entire US. Moreover, our neighborhood schools happen to be the designated Gifted Centers of the area as well, and luckily, Anna, Aron and Nora all happen to be on the gifted track. Seriously, we're talking education at its best!
I hate to be the mom who declares that her kids should be thankful to be in school, but I can't help it.
These kids have choices!
Anna has seven classes every day. Only five are mandatory subjects, two are her own choices. She chose orchestra and drama. These two are the ones that help her survive the monotony day after day.
These kids not only learn it, they live it!
For a biography project, Aron dressed up as Theodore Roosevelt. It looked so much fun that Lili wanted to participate, too:
Ugyanerre a projektre egy évvel később Nóra Betsy Rossnak öltözött, akinek a nevéhez fűzödik az amerikai zászló megalkotása. Nóra elhatározta, hogy megtanul varrógépen varrni, hogy az előadását egy valódi saját készítésű zászlóval tudja dekorálni.
For the same project a year later, Nora was Betsy Ross, the creator of the US flag, and she decided to learn to use the sewing machine to jazz up her presentation with a hand-made flag:
Ezek a gyerekek megtanulják, hogy a lényeget sok perspektívából lássák.
Az iskolaelőkészítő évben, öt-hat évesen, minden gyerek a hangyákról tanult. Környezetismeretből a hangya testrészeit és életciklusait beszélték meg. Olyan szavakat jegyeztek meg, hogy lárva, tor, meg potroh, és ettől nagygyereknek érezték magukat. Kimentek az erdőbe tanulmányi kirándulásra, és saját szemükkel és kezükkel játszottak felfedezősdit az igazi hangyabolyok körül. Társadalomismeretből összehasonlították egy hangyaboly "társadalmi szerkezetét" az emberekével. Például, hogy a királynőhangya mennyiben olyan, mint egy anyuka, és mennyiben olyan, mint egy királynő. Rajzórán agyagból hangyaszobrot készítettek. Énekből hangya témájú dalokat tanultak, és masíroztak, mint a kis hangyák.
Anna idei történelemóráján a második világháborúról szóló fejezet egy grandiózus ünnepnappal végződött, amelyre vagy ötven második világháborús katonát hívtak meg. A hetedikesek maguk írták a meghívókat, és szervezték a vendégek egész napi programját. Jöttek hétköznapi emberek, neves politikusok, kémek, vadászpilóták, katonai orvosok, holocaust túlélők. A gyerekek hónapokig készültek a történelemtanárukkal, hogy fel tudják tenni a veteránoknak a jó kérdéseket. És készültek arra, hogy végighalgassák a harcosok és túlélők élményeit, és a különböző perspektívákból összerakják magukban a képet, hogy milyen is lehetett a második világháború idején élni.
Tudom, hogy az iskola azért csak iskola, és mint olyan, utálatos, de ezeknek a gyerekeknek az iskolája biztos, hogy más minőségben utálatos, mint az enyém volt.
És persze még nincs vége.
Az utolsó három hétre vissza van
-egy gyarmat-korabeli nap a Nórának, amikor is gyarmat-korabeli ruhákba öltöznek, és kipróbálják, miket ettek, mivel játszottak, és mit adtak-vettek a 17. században errefelé az emberek;
-egy középkori nap az Áronnak, hasonló struktúrával, csak középkori töltettel;
-és egy multimédiás kiselőadás az Annának Kognitív pszichológia címmel, amire Powerpoint előadást készít az osztályának, és elmeséli, hogy mi mindent kutatott egész évben a tudományágról, mit tudott meg a George Mason Egyetem Pszichológia laboratóriumában egy kutatóval készített interjújából, és bemutatja, hogy hogyan is néz ki az ember agya, konkrétan az ő agya, MRI felvételeken. Szép kis vállalkozás itt a célegyenesben.
These kids learn to see the big picture from many angles.
In kindergarten, when they were six, they studied ants. They memorized its body parts and discussed its life cycle in science. They learned the words larva and pupa and thorax, and thought it was fun. They went outside and explored a real ant colony with their own hands and eyes. They compared the ant society with our human society. Is the queen ant like a mom or like a queen? They made an ant out of clay in art. They sang ant-songs in music, and marched like ants.
Anna's World War II unit this year culminated in a grandiose WWII Day at school. They (the kids themselves) sent out dozens of hand made invitations to WWII veterans to come and tell them about their own experiences during WWII. Everyday people, prominent politicians, spies, pilots, fighters, army doctors, holocaust survivors. The kids learned history for months to be able to ask these veterans the right questions. And they learned history by listening to their stories, by putting the big picture together from the many different perspectives.
I know school will always be school and you have to hate it, but my kids' school is surely a whole different school to hate than mine was.
And it's not over yet.
For the last three weeks, we have
- a Colonial Day in Nora's class; a day where they dress up in colonial clothes and pretend they live in the 17th century: eat their food, make their toys, barter their goods;
- a Medieval Day in Aron's class: the same idea with a medieval twist;
- and a multimedia presentation on Cognitive Psychology by our very own Anna, who, as I'm writing, is preparing her Powerpoint presentation based on her year-long exploration of psychology, on an interview with a psychologist at the George Mason University research lab, and on the MRI pictures of her own brain. She'd better ace this project!
Nálunk tegnap volt gyereknap. Nálunk, vagyis a Malatinszky családban. Amúgy Magyarországon csak jövő vasárnap lesz, de nálunk akkor a Nóra évvégi balettfellépése körül fog forogni a nap, itt Amerikában pedig nincs is gyereknap. Azt mondják, miért kéne külön gyereknapot ünnepelni, mikor itt minden nap gyereknap van.
Nekem erről a tegnapi nap után az a véleményem, hogy hál' istennek nem minden nap van gyereknap, mert ha az lenne, én kiszaladnék a világból. (... mondja ezt egy négygyerekes anya, mi?)
Gyereknapon nálunk a gyerekek a főnökök. Megrendelhetik a kedvenc kajáikat, megmondhatják, hogy hova menjünk, mit csináljunk, miközben Andris meg én csak gyűrjük a ránk kirótt feladatokat.
Ezzel nem is lenne semmi baj, ha ilyenkor nem négy főnök lenne a családban. Akiknek négy szögesen ellentétes elképzelésük van a gyereknapi műsorról. Anna csak korcsolyázni akar a műjégpályán. Áron csak a vidámparkban tudja elképzelni a napot. Nóra szerint egy mozilátogatás és egy kis kuglizás lenne a legklasszabb. Lilikénél az első perctől fogva látszott, hogy addig fog vinnyogni, amíg ki nem harcolja magának a strandot.
Ez a huzavona két napig ment a gyereknapot megelőzően, és még tegnap délelőtt tízkor is a levegőben lógott az egész gyereknap sorsa. Aztán persze a bébi szava döntött: strandra mentünk. A békás strandra, ami tele van vizicsúzdával, kistutajokkal, és vízben úszkáló, megmászható gumiállatokkal. És szerencsére a gyerekek mind a négyen gyerek annyira élvezték a pancsolást, mintha a strand eredetileg az ő ötletük lett volna.
Persze a békesség kedvéért a következő hetekre be van ígérve a korcsolyázás, a vidámpark és a mozi.
We had Kids' Day yesterday. We, the Malatinszky family did. Because in Hungary, Kids' Day is not until next Sunday (which is the day of Nora's year-end ballet performance; so not suitable for Kids' Day), and there is, of course, no Kids' Day in America. Or every day is Kids' Day if that's the way you want to look at it.
My thoughts on the subject, after careful consideration throughout yesterday, are "Thank God it's not Kids' Day every day!" Pretty bad for a mother of four, no?
You see, on Kids' Day the kids are the bosses in our house. They can order their favorite foods, they can say where we go and what we do, while Andris and I just work on accomplishing our assignments.
Which would be cool, except that means a family with four bosses having four quite distinct ideas about the Kids' Day program. Anna wants to go ice skating. Aron can't imagine the day outside an amusement park. Nora wants a mellow day with a little bowling and maybe a movie. And then there is Lili, who clearly won't quit whining until we head to the water park.
The bickering lasted two days leading up to Kids' Day, and consensus eluded us even at ten yesterday morning. In the end, of course, it was our little baby who won out. We went to the water park. We went to Water Mine, our favorite western-themed park with its water slides, floating rubber armadillos and rafts going down Rattlesnake River. And sure enough, the kids all enjoyed the wet fun, as if it had been their own idea all along.
Needless to say, we're going to have to go skating and to Busch Gardens and to the movies sometime in the next couple of weeks.
Lilinek van egy barátnője, a Lucy. Nem is csak barátnője, hanem a legjobb barátja. Sőt, inkább lelki társa. Naphosszat tudnak békésen játszani a kertben, levelekből levest főznek, a játszótéren kuckót építenek, kiírják rá Lucyka első osztályos kézírásával, hogy "GRLS ONLY", vagyis belépés csak lányoknak, és folyton kitalálnak maguknak valami új játékot, amihez nem kell más, mint néhány szerszám vagy ócskavas a garázsból.
A baj az, hogy Lucy egy hónap múlva elköltözik egy várossal arrébb. Lili valamelyik este összeguborodva pityergett az ágyában. Azt kérdezte, anélkül, hogy a Lucy nevét említette volna, hogy az egy hónap az sok vagy kevés. Azt mondtam némi töprengés után, hogy nagyon sok. Harminc nap. Úgy látszik, így jobban hangzott az egy hónap, mert hamar megnyugodott.
Aztán két nappal ezelőtt Lili bejelentette, hogy választott magának egy második keresztnevet. (Mivel mi nem adtunk második nevet a gyerekeknek, azt válaszoltam egyszer a méltatlankodásukra, hogy felnőtt korukban majd választhatnak saját maguknak olyat, ami tetszik.) Szóval Lili úgy döntött, hogy az ő második neve Sissy lesz. Mert amikor a Lucyval papás-mamást játszanak, akkor náluk nincs papa-mama, csak két árva nővér, akiknek jóban-rosszban össze kell tartaniuk. Lucy a Missy, és Lilike a kis Sissy.
Majd meghasad a szívem, ha elképzelem Lilikét egy hónap múlva a Lucy nélkül.
Lili's friend Lucy is moving out of the neighborhood in a month. Lucy has been Lili's soulmate over the past three years. They play for hours in the back yard, cooking soup out of leaves and berries, building forts and hanging up the sign "GRLS ONLY" in Lucy's first grade handwriting, and coming up with the cutest games involving every possible junk and tool from the garage.
Lili was sobbing in her bed the other night. She asked me if one month is a short time or a long time. I had to really think what to answer. I ended up saying that one month is a very long time. Thirty days. Apparently, it sounded better this way. She was relieved.
Then two days ago she announced that she chose herself a middle name. (Since we didn't give our kids middle names when they were born, I told them they could pick one out for themselves and add it officially when they are grown-ups.) Lili decided that she wanted Sissy for her middle name. Because when Lucy and her play house, they pretend that they are two sisters who have no mom and dad and the two of them have to survive all alone in the world. Lucy is Missy, and Lili is little Sissy.
It breaks my heart when I imagine Lili without Lucy in a month.
There's nothing like a bunch of tiny, fluffy baby geese to get me in the mood...
Ki gondolta volna, hogy ezek a pelyhes kis apróságok hozzák meg a kedvemet...
for Mother's Day!
az anyák napjához?
This was the sweet sight that our Mother's Day weekend started off with. A fine stroll at Great Falls Park in Maryland. Just my sweetheart and I. No kids. Zilch. And I had to stop at every goose family to take pictures of the fluffy little babies cuddling with their moms.
Ezzel az édesded látvánnyal kezdődött az anyák napi hétvégénk, amikor Andrissal kettesben sétálgattunk a Great Falls Parkban. Én pedig, ahelyett, hogy élveztem volna egy gyerektelen délelőtt romantikáját, minden libacsaládnál letáboroztam, és gyönyörködtem, ahogy a csöppnyi bébilibák összebújtak a mamájukkal.
Cuddling really is one of the most fantastic things in motherhood. Loving and feeling loved and showing it.
Ez az összebújás az egyik legjobb dolog az anyaságban. Amikor annyira szeretjük egymást, hogy meg is kell mutatni.
This was one of our happy moments on Mother's Day. Lili and I in our matching outfits picked out for this fabulous day.
Ez volt az egyik boldog pillanatunk anyák napján. Lili meg én összefonódva az egyforma ruhánkban.
We had so many of these happy moments on Mother's Day. Such moments are always there somewhere, but this Sunday my wonderful family made sure I take note of them.
De rengeteg ilyen boldog pillanatunk volt múlt vasárnap. Persze ezek mindig vannak, csak most anyák napja alkalmából mindenki a családban odafigyelt, hogy észre is vegyem őket.
Anna made beautiful fruit platters and personalized omelets for each one of us for breakfast.
Anna isteni gyümölcstállal és egyéni rendelésre készített omlettel kényeztetett bennünket reggelire.
Lili remembered that she and I had discovered a really cool blender/chopper at Target that I was drooling over to replace the old one that had died on us. She and Andras went and got it for me. Lili made sure it came with a snowcone set so she can benefit from the new acquisition, as well;-) It was snowcone and smoothie time pretty much all day.
Lili emlékezett, hogy milyen régóta vágyakoztam egy jégdarálós turmixgép után, mert tönkrement a régi, és elrángatta az Andrist a Targetba, hogy beszerezzék nekem. Lilinek persze volt annyi esze, hogy még egy olyan tartozékot is válasszon hozzá, amivel tölcséres jégkrémeket tudunk gyártani, hogy akkor már neki is csurranjon valami jó az ajándékból. Képzelhetitek, egész nap dőlt a turmix és a jégkrém.
Aron picked out a lucky bamboo for me, which was kind of bittersweet because this was probably one of the most unfortunate weekends for him. Not only did he not win the presidential elections at school despite the unprecedented sibling teamwork, but his soccer team lost the Sunday game 7 to 0. At least this wasn't his birthday weekend!
Árontól egy Szerencsebambuszt kaptam. Ez egy kicsit keserédes ajándék volt, mert szegénynek nem éppen szerencsésen sült el ez a hétvégéje. Nem csak, hogy végülis nem lett belőle elnök az iskolában a példátlan testvéri csapatmunka ellenére, de még az anyák napi focimeccsen is csúnyán kikapott a csapata, 7-0-ra. Még szerencse, hogy anyák napja volt, nem pedig a szülinapja.
Team Nora and Anna -- surreal, huh? -- turned their love of heavenly smelling lotions and potions into a present for me: butterfly flower and raspberry vanilla were the scents of the day. Truly enchanting...
Anna és a Nóra összeálltak (már ebben is van valami meseszerű, nem?), és a közös parfümszenvedélyüknek köszönhetően ellenállhatatlan illatú ajándékkal álltak elő: pillangóvirágos és vaniliás-málnás krémekkel. Isteni az aromájuk -- csak el ne nyalogassam őket!
And the flowers and cards and notes and painted pots and tiles -- how could I not be head over heels in LOVE with these kids?
Aztán a mesés virágok meg rajzok meg képeslapok meg csempék- hát csoda, hogy bele vagyok habarodva ebbe a négy gyerekekbe?
Egy kétlaki család, mint amilyen a miénk, sokszor kénytelen apró-cseprő dolgokról lemondani, hogy működjön a jövős-menős életmód. Többek között a háziállat-tartásról. És hát négy gyerek mellett elengedhetetlenül felmerül időről időre a kérdés, hogy ha minden barátunknak van állatkája, akkor miért épp nekünk nem lehet. Persze aztán felfogják, hogy ez így racionális, hiszen szerencsétlen állatunk nyáron éhen halna, amíg mi a Balatonon sütkérezünk, de ez mit sem változtat azon, hogy szüntelenül vágyakoznak.
Én persze egész másképp látom a helyzetünket. A kutyának sem hiányzik háziállat, mikor csak ki kell lépnünk a kertbe, és kész szafaripark vesz bennünket körül. Úgy, hogy egy fia garast sem kell állateledelre költenünk. Csak jönnek, és hagyják, hogy élvezzük a társaságukat.
Tegnap a Lili egy bébi-nyuszit talált a ház előtt a fűben. Mint kiderült, a Nóra már két nappal ezelőtt felfedezte ugyanezt a nyúlbabát a hátsó kertben. Majd el olvadtunk tőle, olyan helyes pirinyó volt:
Vacationing in Europe for two months every summer is pretty darn great. However, it doesn't come without a price. And I don't just mean the big bucks for airfare, but lots of little adjustments in our lives to make this dual-dweller lifestyle possible. For one, we can't have pets. And it is an issue in a family with four kids. Time and again the kids fall in love with some cute little critter and want to adopt it. Eventually, they do grasp that the poor creature would not survive the summer here without us, and they drop the subject until the next cutie shows up.
If you ask me on the issue of pets, I say we have plenty. We are fortunate to live in an area where our yard seems like a safari park. Animals come and go, feed themselves, and enjoy the grassy, wooded playground right here around our house.
Yesterday Lili discovered a baby bunny in our front yard. As is turns out, Nora had spotted her the day before in the back yard. She was so tiny and adorable, it melted our hearts:
Az mindig kaland, ha nyuszi érkezik vendégségbe, mert ők viszonylag ritkán tisztelnek meg bennünket.
Nem úgy a mókusok, akiknek lakosztályuk is szokott lenni a kertünkben. Olyan jópofák, mikor hancúrozás közben megállnak a teraszon, hogy az asztal alól összekparirgálják a piciny falatkákat, amiket a Lili az előző esti vacsoránál lepotyogtatott...
Having a bunny around is always a big deal for the kids, because they don't visit every day.
Unlike squirrels that like to build their nests on one of our trees. We love watching them from our living room as they chase each other up and down the deck and stop for the crumbs underneath the table that Lili may have dropped from her dinner the previous day.
Tavaly nyáron és ősszel egy oposszum tartotta izgalomban a családot. Rendre esténként sötétedés után felült a terasz korlátjára, és csöndben ábrándozott, míg mi három méterre tőle ettünk-ittunk-vígadtunk. Beletelt néhány alkalomba, hogy libabőr nélkül tűrjük a jelenlétét, de aztán ahogy eltűnt október végén, szinte hiányzott. A legjobban azt sajnáltuk, hogy sosem mutatta be nekünk azt a híres, cirkuszba illő oposszum-mutatványt, ahol a nem is aprócska testét fejjel lefele a farkánál fogva lógva himbálja. De talán majd idén nyáron...
Last year an opossum decided to entertain us during the warmer months. It used to emerge after dusk and just sat and stargazed quietly on the deck railing while we were eating/drinking/chatting ten feet away from him. It took us a while to get used to sharing our space with him without having goosebumps, but we did kind of like him and ended up missing him as he disappeared at the end of October. And he left without ever showing us that famous opossum trick where they hang from trees by their long skinny tails. It would have been fun to actually see him perform that act. Maybe this summer...
Szóval az Áron tényleg elnökanyag. Először is, az iskolában az iskolaelnöki előválasztáson bejutott az döntő fordulóba: ő a három elnökjelölt egyike. Ez már önmagában is kétségtelenül dicsőség. De hogy a három lánytesója, akiket egyébként heccelni jobban szeret, mint kényeztetni, ilyen odaadással végezze itthon a kampányához a háttérmunkát, az igazán mutatja az elnöki tehetségét. És itthon odaadásból nincs hiány...
Nóra az első számú kampányfőnök: ő szervezi az iskolában a csajokat, hogy minél többen a zseniális és jóképű bátyjára szavazzanak. Ezenkívül ő volt a poszterekhez az anyagbeszerző.
Well, Aron really is presidental material. First of all, he passed the primary election at school and made it into the top three presidential candidates. This in itself is a reason to jubilate. But if you had seen his three sisters' enthusiasm to support his campaign this weekend, you would agree with me that this boy was born with some presidential genes and aura. Nora, Anna and Lili, who, by the way, have not been pampered much by their brother, were still eager to bend over backwards this weekend to make him win.
Nora is the most trusted campaign manager: she took on the job of rallying the girls at school in support of her talented and handsome brother. In addition, she helped get the poster materials ready.
Anna a kampányposzterek művészi vezetője, a fotós, és természetesen a brilliáns piros-kék portré alkotója.
Anna is the artistic manager, photographer, and obviously, the creator of the most brilliant red-blue campaign portrait.
Hadd vágjam ide azért zárójelben az eredetit is, hátha a magyar sajtó nem tartotta fontosnak bemutatni ezt a hazafias remekművet:
Let me just paste the original here, as well, just in case you didn't come across this patriotic masterpiece a few months ago:
Lili az asszisztens. Lelkesen vág, ragaszt, naptárat készít, elővesz, elrak, hordja körbe a csokoládét, és a legjobb, hogy a lényegesebb kampánydokumentumokból másolatot készít. Mint például ebből itt:
Lili is the campaign assistant. She is in charge of all the background support, including cutting, gluing, calendar preparation, chocolate distribution, and, most of all, she makes copies of the key campaign documents, such as this one:
A házi kampánycsapatnak köszönhetően ma ez a két poszter került fel az iskolában a folyosó falára:
Thanks to the hard work of our small campaign team, Aron put up these two posters on the hallway walls at Greenbriar West Elementary today:
A minap Áron főzte nekünk a vacsorát. Naná, taco volt a menü. Áron és a darált marhahús a ház két legtávolabbi sarkából is egymásra talál. Általában persze az Áron megy a sült darálthús szaga után, nem fordítva. Ilyenkor én szó nélkül átadom neki a serpenyőt és a fakanalat, és Áronkánk lelkesen nyomkodja, forgatja, fűszerezi az olajon sistergő és piruló húsfalatkákat. Mint a minap, tacohúsfőzés közben.
Aron fixed us dinner the other night. Obviosly, it was taco night. There seems to be some magnetism between Aron and ground beef. They'll find each other, no matter what. O.K., it's usually Aron that tracks down the cooking ground beef and not vice versa. When it happens, I am eager to hand over the pan and spatula to him and admire his passionate moves as he stirs and pats and seasons the tiny bits of sizzling beef. Like the other day, when he was making taco meat:
Komácska kizárólag akkor száll be a főzöcskébe, ha darált hús a főszereplő. Vagyis, ha hamburger készül, vagy bolognai spagetti (amit mi népiesen milánói vakaróninak szeretünk hívni), vagy svéd húsgolyó, vagy, mint a képen, Tex-Mex taco.
He won't come near the stove unless the cooking process involves ground beef, and the prospective dinner is hamburger/cheeseburger, Spaghetti Bolognese, meat balls, or tacos.
A képen látható szeánszot követően Áron a vacsoraasztalnál beavatott minket az egészséges étkezés rejtelmeibe. Az iskolában tanult táplálkozási tanácsokat ő gyakorlatiasan így fordította le: tudjuk ugye, hogy az egészséges táplálkozás alapja az, hogy minden alapvető ételcsoportból fogyasztani kell egy dózist. Vagyis kell ennünk fehérjét, tejterméket, zöldség-gyümölcsöt és gabonát. Melyek azok az ételek, amik ezt a négy ételcsoportot együttesen tartalmazzák? Hát a taco, a milánói vakaróni, a hamburger és a svéd húsgolyó spagettivel. Tehát ő csupán a testi egészségének tesz szivességet azzal, hogy ha csak lehet, ezeket a szuperegészséges kajákat fogyasztja.
Following the taco cooking performance seen in the picture, Aron presented us his healthy diet theory at the dinner table. Based on the nutrition facts he had learned at school, he figured that any healthy food needs to include at least one item from each basic food group: protein, dairy, fruits/vegetables and grain. So, what are the foods that contain a serving of each of these four groups? Bingo! Cheeseburgers, Spaghetti Bolognese, meat balls with pasta, and tacos. Basically, he is doing his health and body a favor by consuming these superhealthy foods, right?
Erre nem tudtam megálni, hogy ki ne csússzon a számon:
"ÁRON, HA TE ENNIVALÓNAK SZÜLETTÉL VOLNA, DARÁLT MARHAHÚS LENNÉL."
I could't help saying this out loud:
"ARON, IF YOU WERE FOOD, YOU WOULD BE GROUND BEEF."
Mondanom sem kell, az asztal körül mindenki egyetértett velem. Lili ugyan fölvetette, hogy ha már itt tartunk, az Áron azért egy darab húsos szalonna is lehetne, ami valóban nem egy alaptalan megjegyzés, de a végén mégis a darálthús-hasonlat nyert.
Needless to say, everybody around the table agreed with me. Lili did throw in the idea that she could imagine Aron being a slice of smoked bacon, as well, which really is a valid observation, but eventually the ground beef simile prevailed.
Innen aztán nem volt megállás. Miközben a palacsintakenyér, a hús, a saláta, a salsa, a guacamole, a tejföl és a reszelt sajt rohamos ütemben fogyott az asztalról (na igen, a tacot nem csak az Áron imádja), röpködtek az asztal körül az ötletek, hogy a család többi tagja milyen ennivaló lenne.
From this moment on the game went on like an avalanche. While we all generously helped ourselves around the smörgåsbord of taco wraps, meat, lettuce, guacamole, salsa, sour cream and shredded cheese, there was an intense brainstorming of ideas to describe all of us as a food.
Anna bizonyult a legegyszerűbb esetnek: sült tofu. Hát persze, mi más is lenne a mi kis vegetáriánusunk?
Andris sem volt komoly feladvány: csokoládébomba. Vagyis csokitorta csokidarabokkal, csokifagyival, csokiöntettel. Ha lehet, csokoládéágyon.
Lilinél én a sajtos rízsre szavaztam, de ő hajthatatlan volt: csakis eper. Édes és piros.
Nóránál kezdettől fogva biztos volt a szárnyas-vonás: légies, fellegekben táncoló, filigrán. Tehát semmiképpen sem közönséges csirke. És nyilván nem pulyka. Hát persze! Fürj! Mellékes, hogy amúgy a fürj nem része az étrendünknek, Nóra akkor is fürj. Fel is ütöttük neki a francia szakácsbibliám fürjreceptjeit, és az ínycsiklandó fürjfalatok láttán Nóra nem is mert ellenkezni.
Engem a gyerekek csokis túrókrémtortának néztek (ez a brownie cheesecake fordítása akar lenni), pedig én valójában egy cikk nyers rokfort brie sajt lennék az ételuniverzumban, egy pohár hűs Cabernet Savignonnal. Esetleg elbírnék hozzá pár szem pekándiót is.
Hm... Vajon más család is ilyen hülye, mint mi?
Anna proved to be the easiest case: fried tofu. Of course, what else could capture a thirteen-year old vegetarian better than that?
Andras didn't pose a great challenge, either: death by chocolate. Chocolate cake loaded with chocolate chunks, double chocolate ice cream and hot fudge. Preferably served on a chocolate plate.
When it was Lili's turn, I voted for plain old rice with melted cheese, which she can't get enough of. But she vehemently determined that she would be a strawberry. Red and sweet.
Nora's case was interesting. It was obvious from the very beginning that she had something fowlish in her: light and airborne. Obviously not an ordinary chicken. Nor a turkey. Of course! She would be a quail! Never mind that the quail is not part of our diet, she would still be a quail. We quickly looked up the quail recipes in my French recipe bible and seeing the mouthwatering quail dishes Nora did't even think of arguing. Quail it is, then.
As for myself, the kids thought I would be a perfect brownie cheesecake. Not bad, I had to admit. But I had a better idea: I would much rather be a piece of Saga blue brie, with a glass of Cabernet Sauvignon. Perhaps a few pieces of pecans on the side. Yeah, that's me, no question about it.
Hmm... Are other families just as silly as we are?
Ha az Obamáék új veteményeskertje a Fehér Ház előtt címlapos hír lehetett pár héttel ezelőtt a Washingron Postban, akkor nyilván a mi lányaink is megérdemelnek némi elismerést a saját hírösszefoglalónkban a mi kis fűszereskertünk megalapozásáért. Vetettek, illetve ültettek, bazsalikomot, petrezselymet, mentát, citromfüvet, kaprot, koriandert és spenótot. Lili még egy méretes babszemet is becsent a magok közé, remélve, sőt mi több, állítva, hogy abból napraforgó lesz. Attól tartok, hogy idővel kénytelenek leszünk napraforgónövényt varázsolni ebből a közönséges konyhai babpalántából, különben Lilike elkeseredésében még a végén felhagy a kertészkedéssel. És az aztán igazán kár lenne, épp most, amikor a földtúrás ilyen úri passzió lett.
Remember when the Obamas made headline news a couple of weeks ago with their new vegetable garden in the yard of the White House? Then surely our girls deserve some credit for creating an organic herb and veggie garden on Penndale Lane, as well. They planted spinach, basil, mint, lemongrass, parsley, dill and cilantro. Lili also sneaked a bean into the variety, hoping, if not convinced, that it will turn into a sunflower. I'm afraid we'll have to come up with a magic trick eventually to change an ordinary bean into a pretty sunflower or else her disappointment might make her give up gardening for good. And that would really be a shame now that gardening is finally in.
Itt vagyunk ám megint. Csak elnyúlt egy kicsit a tavaszi vakációnk. Nem, nem a hawaii nyaralás, hanem a házi tavaszi táborunk. A "Végre-lógathatjuk-a-lábunkat-és-sehova-sem-kell-rohannunk" című tábor. Ez már önmagában is vidám mulatságnak ígérkezett, Erzsivel és Andorral együtt házitáborozva pedig maga volt a mennyország. Bár minden kollázs megérdemelt volna egy külön posztot, most csak tömören illusztrálom a legédesebb pillanatokat. (Bátran kattintsatok a képekre, hogy teljes méretben előjöjjenek.)
Hey, we're back! No, not from Europe... And not from Hawaii. Much better. From Camp "Am-I-Just-Dreaming-or-Do-We Really-Not-Have-To-Run-Anywhere-Today?!" Right here at home. For ten whole days! Wait, there's more. We had the kids' grandparents (my mom and dad) here, too, to share the joy of spring lounging. Here's a concise recap of our fun days together. (Feel free to click on the collages to see them in full size.)
Szurkoltunk az Áron focicsapatának az idei első meccsükön:
We cheered for Aron's new travel team as they played their first game of the season:
Megnyitottuk a saját kaszinónkat:
We had our very own Casino Night:
Sütöttünk szalonnát és marshmallow-t a teraszon:
We roasted bacon and marshmallows on the deck:
Andor megtanította a negyedik unokáját is két keréken bringázni:
Andor taught his fourth grandkid how to ride on two wheels:
Versenyeztünk, hogy ki mer felülni a leghalálosabb hullámvasútakra a Busch Gardens vidámparkban.
The kids dared their grandma and grandpa to get on the deadliest roller coasters at Busch Gardens in Williamsburg.
Kifújt tojásokat pingáltunk húsvétra:
We painted eggs for Easter that we had previously blown out:
Aztán húsvétoztunk is, ahogy kell -- dőlt a sonka, a tojás, meg a bor, és tucatszámra bújtak elő a kerti tojásvadászaton a húsvéti nyuszi tojományai.
We had a fun Easter celebration, too, with plenty of ham, eggs and wine, and the traditional hunt for the hybrid eggs that the Easter bunny had hidden in our back yard.
Királyi konyhán éltünk, jobbára az Erzsi jóvoltából, aki sokszor már hajnalok hajnalán a konyhában tüsténkedett, hogy meglepje a népes asztaltársaságot valami újabb költeménnyel.
We ate like kings, thanks largely to my wonderful mom's eagerness to whip up something scrumptious day after day.
És a sütés főzés mind semmi ahhoz képest, amit az Erzsi a varrószalonban produkált. Például a Nórának végre elkészült az a középkori ruhája, amit az Anna karácsonyra tervezett neki. A szalonművek nagy részét persze sajnos nem prezentálhatom, mert csak egy augusztusi jeles eseményen fognak debütálni :)
Grandma's delicious food and yummy baked goods were nothing compared to her skills as a seamstress. For example, she finished the medieval dress that Anna designed for Nora as a Christmas present. Unfortunately, I am not authorized to present most of her productions as they will not debut until a special family event in August :)
Vakáció ide vagy oda, azért az Andor sem nyugodott, amíg napi néhány óra melót bele nem préselt magának a tábori programba. Feltöltötte a játszóteret a kivágott platán forgácsával (hozzávetőlegesen kétezerötszáz talicskányival), kicserélte Andrissal a faterasz tartópillérjeit, lefestette gesztenyebarnára az egész teraszt, és nap mint nap bevállalt valami kül- vagy beltéri szerelést, az asztalösszecsavarozástól kezdve a függönykarnisfelerősítésen keresztül a játszótéri gerendapótlásig. Munkával dícsérte a napot a javából.
And my awesome dad ... Vacation or not, he was also restless until he crammed in a few hours of work into each day. I don't think I would be able to list all his projects, but here's a few: he practically carried a gigantic sycamore from our front yard into the back (the woodchips, that is); he and Andras replaced the three large consoles of our deck, he painted the deck a nice chestnut brown, and helped with a number of indoor and outdoor jobs, from assembling Andras's new desk to installing blinds and curtain rods to repairing some loose boards on the swingset. He sure was a blessing to have around.
A házitábor fennmaradó részét a játéknak szenteltük. Játék minden formában. Sakk, tánc, csúszda-hinta, farsangi beöltözősdi, fodrászat, kártya, társasjáték, és a szórakozásnak minden módja, ami csak eszünkbe jutott. A gyerekek kedvenc játéka persze az volt, hogy este nem kellett korán ágyba bújni. Tíz egész álló napon át. És másnap nem kellett korán fölkelni. Tíz egész álló napon át. Ez volt igazán a non plus ultra nekik. Istenem, máris alig várjuk a nyári szünetet!
The rest of the camp time was strictly reserved for free play. In every possible form. Chess, dance, slide&swing, dress-up, cards, board games, whatever we felt like doing to amuse ourselves. Here's the game the kids enjoyed most: no mandatory bedtime. For ten whole days. And sleeping in the following morning. For ten whole days. It really did feel like the ultimate heaven. Gee, we are already looking forward to the summer break.
A névnapozás a családunknak egy olyan kis kuriózuma, amit a helyiek itt Washingtonban mind megirígyelnek tőlünk. És minden alapjuk megvan az irígykedésre. Ki ne örülne egy második születésnapnak az évben, amikor még öregedni sem kell hozzá egy évet? Többen is kérték már, hogy azonosítsuk be a nevüket a magyar névnapnaptár alapján, hogy nekik is lehessen névnapjuk. Igy csináltunk Áron haverjából, Kincaidből, Kincsőt július 24-re, vagy Carsonból Gerzsont február 22-re.
If you haven't heard us brag about our nameday tradition yet, let me fill you in. Given our family's Hungarian origin, we celebrate namedays just like any ordinary Hungarian family. Or Greek, or Swedish, or Finnish, for that matter. Your nameday is just like having a second birthday in the year, without turning a year older. Not bad, is it? In our family, a nameday is a big deal: it's a special day when you get a super yummy surprise breakfast, a dinner of your choice, a cake with one candle (the kids insist on the candle so they have something to blow out after we sing the 'Happy Nameday' song) and of, course, presents.
Azon persze mindenki felkapja a fejét, hogy hivatalos lista szolgál a keresztnévválasztás alapjául. Mert mi van, ha olyan nevet akarunk adni a gyereknek, ami nem szerepel a listán? Például egy fiúnak azt, hogy Kamion. Vagy Porsche. Egy lánynak meg azt, hogy Ariel. Vagy Pocahontas. Nem egyszer hangzott el itteniek szájából, hogy van valami 'fasiszta' jellege ennek az állami keresztnévnyilvántartásnak. Merthogy Amerikában egy szülőnek szíve joga Kamionnak nevezni a fiát. Mit számít, hogy a kutya sem akarná persze Kamionnak hívni a saját gyerekét. De a lehetőség!
Today we are celebrating Aron's nameday. No, we didn't just randomly come up with this date because this Thursday would be too boring without a celebration. There's a Hungarian nameday calendar that lists all first names assigned to a day of the year. Traditionally, this calendar was based on the Catholic calendar of saints, but to make it a fair game, it had to be expanded to include non-saint names as well. New names are added on an ongoing basis to reflect changing preferences in naming kids.
A mai ünnepeltünket mi még a lehetőségek szabad országában is póriasan csak Áronnak kereszteltük. Cserébe viszont április 2-án igazi névnapja van. Reggelire amerikai palacsintával, vacsorára grillezett garnélával, a partihoz pedig hibrid csokis pitével. A hab a tortán az, hogy épp itt az Erzsi és az Andor is (Áron nagyszülei), és bár nem az ajándék, hanem a részvétel a fontos, azért ők hozták Magyarból a legvagányabb ajándékot. Idesüssetek:
The mandatory fare for any celebration that involves Aron includes pancakes with strawberries and whipped cream for breakfast and grilled shrimps for dinner. Plus, he ordered a chocolate chip pie for a cake. However, what made this day extra special for him was the visit of his grandma and grandpa from Hungary. And while it's not the present but the participation that matters, nobody could beat the present that his grandparents came up with. Look:
Na jó, a Ritáékat persze nem tudjuk überolni, mert a nagydíjat biztos hogy a Márk viszi el a gyermekmunka/lakáskarbantartás kategóriában a nonstop söpréssel és felmosással. De azért mi sem panaszkodhatunk. Lili öt évesen szobafestő-mázoló munkát végez itthon, ingyen és bérmentve:
O.K., the grand prize in the child labor/home improvement category certainly goes to my sister's toddler Mark, who is an expert in sweeping and mopping the floor, and is apparently busy doing his janitorial chores all day and every day. But hey, we shouldn't complain, either. Lili, at five, paints the walls of our house, free of charge:
(Szóval Timur, te mit tusz produkálni?)
(What do you say, Timur? What's your special skill?)
